Kritika - Magamat látom benned

    Üdv! A mai naptól én veszem át a kritika írást, továbbra is rendeljek bátran. Ma pedig Just Florence blogja fog terítékre kerülni.

               

Magamat látom benned

                                                                       Kinézet  
   Nekem őszintén szólva a fejléced nem tetszik.  Többségben tájkép van rajta, és szerintem egyáltalán nem szép, ahogy a főszereplő lányok arcába belelóg valami, például Meliébe a víz (?) Loláéba meg, ha jól látom hegyek. Én már eleve nem is a nőt hangsúlyoztam volna ki, aki a lányát fogja középen, inkább a testvérpárt, hiszen róluk szól a sztori nem igaz? A felirat betűtípusa sem passzol oda, pár betű kissé felismerhetetlen. Hasonlóképen a háttér sem jön be, hiába passzol színvilágban a fejléchez, szemet szúróan homályos, nem szívesen néz rá az ember.
  Ugorjunk a modulsávra.  Itt az lenne a legjobb, ha fontossági sorrendbe tennéd az egyes modulokat. Én például a „Linkeket” venném legelőre, utána a rövid tartalmat, majd jöhetne az idézet, ezt követően a chat, a rendszeres olvasók, és végül az összes oldalmegjelenítés, a profilodat pedig betenném a legaljára a blognak.  De ez még így sem tökéletes, az egész kinézetet felrázhatnád pár  HTML kóddal.
  Ajánlom kérj egy teljes design átalakítást egy erre szakosodott oldaltól!


                                                                     Történet 
       Először nem tudtam mit várjak ettől az egésztől, de a végére kellemeset csalódtam. Örömmel néztem azzal a tudattal szemet, hogy a szőke herceg nem az első tíz percben fut be, sőt csak jóval később találkozhatunk vele. Ez idő alatt kaptunk lehetőséget ara, hogy jobban megismerkedjünk Melindával, akit elég gyenge idegrendszerrel áldott meg a sors, valamit nem mindennapi féltestvérével, Lolával. A kettejük kapcsolata először meglehetősen rideg, majd amikor a kíváncsi nővér húga után hallgatózik, ez az egész romlik. De nem kell megijedni, amint kiderül, hogy az idősebb lánynak lesz munkahelye, a kislány annyi szótlan nap után máris képes a nyakába vetni magát, és a világ összes kincséért sem hagyná el. Persze Melindának is volt egy-két furcsa alakítása, ( gondolok itt a popcornos esetre ) de ugyanígy Éri Szabolcsnak is, aki a meccs miatt olyan parádét csapott, hogy még én éreztem magam férfiasnak. Már az elég érdekes volt benne, hogy egy nála jóval fiatalabb, tizennyolc éves lányt magázott. Hahó, ez nem a IX. század! Történetünknek van még két szereplője, Rebi, a teljesen jellemtelen legjobb barátnő, valamint Gergő, Szabi fia, aki kifejezetten keveset szerepel, hiába emlegetik sokat, pedig van egy olyan gyenge megérzésem, hogy később nagy szerepet fog betölteni Lola életében.  Szabi és Melinda szerelme lassan alakul, amiért személy szerint egy hatalmas piros pontot adok neked, és azt mondom, húzd ameddig tudod, majd amikor itt az idő, drámaian teljesüljön be egymás iránt érzett vonzalmuk.
  A bejegyzéseidben egy jó pár hibát véltem felfedezni, köztük rengeteg szóismétlést, („Hullámos éjfekete haja volt, és szürke szeme, aminek bár volt egy erős kékes árnyalata, nem nevezném kéknek. A szeme színe éppen a szürke és a kék határán volt.” Egyszer elég volt megtárgyalni a szeme színét, nem kell rögtön kétszer!)
 hibásan megírt, vagy abszurd mondatokat, amikre az olvasóid gyorsan rávilágítottak, de volt példa arra is, hogy egy idézetet rosszul használtál („Ott duzzogtunk mind a ketten, Elég nevetségesen festhettünk, de hát ez van, ha két ennyire hasonló ember összekerül.

Amikor aztán szólított minket az orvos, Lola hangulata vett egy 360 fokos fordulatot, és hirtelen megragadta a kezem.” Az előbb még hisztizett, meg dühös volt. Most boldognak kéne lennie, nem félnie, ha ténylég olyan nagy fordulatot vett!), és észrevettem olyat is, hogy két sor után már más betűtípussal írtál. Ne félj több időt szánni a bejegyzéseid átolvasására, az igényes és precíz munkákat mindenki jobban szereti, és hidd el több olvasót is oda fog majd vonzani. Az is fontos, hogy ne tömködd a részeket tele képekkel, egy bőven elég, de hidd el, abba se fog senki bele halni ha nem teszel bele. Az egyik fejezetnél, például egy borsólevest ábrázoló fotót raktál bele, ami szerintem teljesen felesleges volt, de az csak még jobban zavart, amikor egy bekezdésnél körülbelül négy kép szerepelt. Ha megfelelően leírod a környezet az olvasó ezek nélkül is eltudja olvasni, fontos, hogy ő is megerőltesse a fantáziáját, és bárminemű ábrázolás nélkül tudja elképzelni annak a világnak a hasonmását, amit te leírtál. 
    Összességében egy egész egyedi világot sikerült létrehoznod, és semmi kép se hagyd abba. Fejlődés még itt-ott kell, de jó úton haladsz a siker felé. 
(Ui.: Figyelmedbe ajánlom ezt az oldalt: http://szinonimaszotar.hu/ )