Gén
Kinézet
Szerintem a fejléced egész szép lett, nincs túl zsúfolva, és felesleges képeket sem tudok fellelni rajta, viszont ami engem kifejezetten zavar az a „darabokra hullt józanság” szavacskák helye. A „józanság” szó elég esetlenül áll ott a lány ujján, a „darabokra hullt”-at én kemény két perc bámulás után fedeztem csak fel. Szerintem rakd át őket máshova, jobban fog mutatni. A háttered egyszerű, nem szemet szúró és illik a bloghoz, szerintem kifejezetten jó. A modulsávodban minden meg van aminek lennie kell, talán én annyit változtatnék, hogy a „Történet” nevezetű oldalnak a tartalmát inkább a modulok közé tenném. Az hogy a fejezeteket odahelyezted, rögtön a sáv elejére kifejezetten praktikus és furcsa is egyben, mert például az ujjam már rászokott a folyamatos vissza gomb nyomására, de nekem ez a megoldás is tetszik. Egészében a design nagyon szép, nekem kifejezetten bejön, nem túl csicsás, de nem is az az eszméletlen szolid.Megfelelő. Történet Ha jobban ki lenne dolgozva, és a végső események előtt jóval több történés lenne, azt mondanám, hogy elmenne egy vörös pöttyösnek. Maga a történeted nagyon egyedi, őszintén szólva nagyon élveztem belőle pár részt, és igazán tetszett. De akkor nézzük mivel is állunk szemben. Shana, az antiszociális diáklány mű boldogsággal járja iskoláját ahol is egy esős napon megjelenik a jóképűség, és a fekete szín élő megtestesítője, Larion. Az ő legfőbb feladata, hogy elmebeteg apjának utasítására, úgy édesítse a lány vérét, úgy, hogy közben szenvedteti azt. Ezt az egész kínzást úgy képzeljük el, hogy egyszer egy hokiütőt szúrt át szerencsétlen leány testén, aki valamilyen különleges okból túlélte ezt. De a sors keresztbe tesz a fiúnak, és kiderül, erősebb áldozattal van dolga, mint gondolta volna. Shana fél Lariontól de eltitkolt érzései is vannak iránta, amiket nem igazán tud hova tenni. Hasonlóképpen állunk a sráccal is, aki már meg annyiszor segített főhősnőnknek. A kapcsolatuk szép lassan kezd kialakulni, amikor is a dühös apuci megunja, hogy fia nem tesz semmit a lány ellen, így egy másik teremtményét, a csúnya gondolatokkal megáldott és vérszomjas Xerxést küldi Shana megölésére. Miután az iskolában egy látványos mészárlásba kezd, majdnem sikerül megölnie áldozatát, de a dolog fordítva sül el. Miután Shana legyilkolta ellenfelét a suli rothadó részén – elég kevés támogatást kaphatott az államtól az intézmény, ha nem volt pénz leromboltatni- összerogyva kezd sírni. Ekkor pedig végre megjelenik Larion aki elég hosszú időre eltűnt. Megnyugtatásképpen magához szállítja a lányt, ami nem is lenne furcsa, ha ezt az egészet nem Deliáért, a szerelméért tenné. Mert igen, Larinak az egyik „testvére” a barátnője, aki meghal, hogyha a fiú nem csinálja azt, amit apja parancsol. Sokszor használtad ugyanazokat a kifejezéseket. Ha nem lenne annyira szemet szúró, akkor nem ezzel kezdeném, de az volt. Az ember hirtelen az egyik fejezetből átrepül egy előzőbe. Ez az érzés számomra enyhe déja vut adott, aminek nem örültem. Az olvasók szeretik a változatosságot, hiszen akkor izgalmas egy történet nem? A másik, amit észrevettem, hogy rengeteget használod a főszereplő lány nevét. Mivel E/3-ban írsz, nyugodtan megengedhetsz magadnak ilyen szempontból egy kis szinonima használatot. Zavaró, amikor az egyik bekezdés utolsó mondatában benne van, majd a rákövetkező elsőjének a második szava is az. Ezenkívül egy elég nagy hibát véltem felfedezni, még pedig, hogyha új bekezdéshez érünk, akkor azt azzal jelezzük, hogy az első mondatot rögtön beljebb kezdjük (innen jött a „bekezdés” szó is). Ezt a hibát jó pár oldalon véltem már felfedezni, eddig pedig nem szándékoztam senki orrát leharapni érte, ahogy most sem. Úgy gondolom, az úgy szebb lenne, de ezt te döntöd el. Ezek után kisebb helyesírási, és történeti hibák szúrták a szememet ( a viszontlátásra egybe van ) valamint én úgy érzem a végét elkapkodtad. Ez inkább egy fejezet lezárásnak lenne jó, engem érdekelt volna a szüleivel lefolytatott beszélgetés, és, hogy Delia visszatér e. Írtad, hogy jó párszor végigolvasod a fejezeteidet, mi előtt teljes egészében a nyilvánosság elé hoznád. Nem tudom, hogy csak átfutod a szöveget, vagy tényleg, mindent átolvasol benne, de én nem éreztem annyira ennek az eredményét. Nálam is volt már pár elgépelés, vagy rosszul fejeztem ki magam, félre ne érts, de úgy gondolom érdemes annyi időt szánni az átolvasásra, mint a fejezet megírására. De én már annak örülök, ha visszaellenőrzöd magad, más annyira biztos a saját képességeiben, hogy gyakran tele van hibákkal a szöveg amikor publikálja. Összegészében egy nagyon fantázia dús történetet írtál meg, látszik, hogy a képzeleted határtalan, amit majd később szerintem nagyon is jól ki fogsz tudni használni. Ha egy-két hibádat sikeresen kijavítod, nagyon jó történeteid lesznek, és abból a körülbelül száz feliratkozódból lesz háromszáz is. |
2014. augusztus 11., hétfő
Kritika-Gén
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Drága J.Poppy!
VálaszTörlésNagyon köszönöm az őszinte és hosszú kritikát és hálás vagyok, az észrevételeidért, legközelebb próbálok figyelni a hibáimra. Összességében azért örülök, hogy tetszett és tudom, hogy azért van mit javítani rajta. Még egyszer nagyon köszönöm a hosszú véleményedet! Végre egy olyan kritikát kaptam, ami a negatívumra is felhívja a figyelmem!:)
Ölel,
Dorothy L.
Kedves Dorothy!
TörlésSzívesen írtam meg, és örülök, hogy a hasznodra vált. Annak is örülök, hogy nem vetted sértésnek a kritikát, és a továbbiakban törekedni fogsz a hibáid kijavítására. Kívánom, hogy sikerüljön!
Ölel,
Poppy.